Tartalomjegyzék
Gondolatok a Bét Jehuda közösség legújabb misnatanulási programja apropóján.
A nyári szünet a legtöbb ember számára kikapcsolódást és feltöltődést jelent. A Tórát követő zsidók erre a lehetőségre is úgy tekintenek, mint minden másra az életben: újabb alkalom a szellemi növekedésre.
Erre a célra fogalmazódott meg a közösségi tanulásaink újabb állomása:
a közelgő Szukot ünnepéig befejezzük a Misnának az ehhez kapcsolódó Szuká traktusát.
Ehhez alig kell valamivel több időt és energiát befektetni, mint heti 1 órát.
A Misna a Szóbeli Tan, azaz a Tórához kapcsolódó, Mózes által megkapott szájhagyomány. Szerkesztett mű, melyet Rabbi Jehuda HáNászi írt le először i.sz. 189-ben, és fő gerincét azok a törvények alkotják, amik a Tórában nem kerültek leírásra. Viszont ezen kívül vitákat és kérdéseket, valamint néhány érdekes elbeszélést is tartalmaz.
A Misna 6 rendből és összesen 63 traktátusból áll (tehát rendenként kb. 10-10 traktátusból). Ezek témák szerint csoportosítják a tórai törvényeket. A Talmud (legalábbis formája szerint) ezekre a Misnákra adott magyarázatokból áll. Mégsem tekinthető igazi magyarázatnak, mert a talmudi tárgyalás szándékosan elkanyarodik, sokféle irányba.
Hogyan és miért került leírásra a „szóbeli” Tóra?
A Misna tanításait eredetileg kifejezetten tilos volt leírni, pontosan azért, hogy a Tóra tanulmányozásának megmaradjon a személyes, mesterről tanítványra örökíthető jellege.
Az elnyomattatás és üldöztetés eredményeképpen azonban a rabbik – elsősorban a fentebb említett Rabbi Jehuda HáNászi – úgy döntött, hogy mégiscsak szükséges a leírása, még mielőtt túlságosan sok tanítás feledésbe merül (ld. Gitin 60a-b). Viszont ebben a leírásban kizárólag a legszükségesebbekre szorítkozott.
A későbbi nemzedékek aztán még többet írtak le ezekből a tanításokból. Így a Talmud olyan, a Misnával egyidőben keletkezett, szóban őrzött tanításokat is leírt, melyek a Misnából kimaradtak.
A zsidó tanulás klasszikus és talán legnépszerűbb formája: a talmudi témák (majd oldalak, fejezetek, traktátusok) alapos, magyarázatokkal ellátott páros ill. csoportos kifejtése, mélyen elemző megértése.
Ez az a kiindulópont, ahonnan a tórai tudományok többféle irányba, magasabb szintek felé is szerteágaznak: a törvények, halacha levezetéséig, a bibliai értelmezések továbbgondolásáig, a filozófiai összefüggések feltárásáig, a misztikus rétegek megértése és az erkölcsi fejlődés útjai felé.
Misnatanulás: egy sokrétű és rugalmas kompromisszum
Ennek a módszernek a gazdagság és az alaposság az előnye, viszont hátránya, hogy nem minden élethelyzet teszi lehetővé az ilyen mélységű tanulást. Idő, energia, kellő felkészültség és értő társaság kell hozzá.
Azonban a Tóra minden élethelyzetre kínál megoldást. Akinek a fenti feltételek közül bármelyik hiányzik, az is elindulhat ebbe az irányba a Misna tanulmányozásán keresztül. Ez egy kompromisszum, mely bevallottan elhagyja a tanulmányok egy jelentős részét, azonban igen rugalmas formát is biztosít.
Ezért döntöttem úgy a magam számára is, miután a berlini rabbiképzőt befejeztem, azonban a tanulmányokat folytatni kívántam, hogy – számos egyéb, praktikus, közösségi tennivalóm mellett – a Misna tanulmányozását szeretném erősíteni.
A Misna szövege maga rövid és lényegretörő, az alapvető információkat ismerők számára akár unalmasnak vagy érthetetlenül rövidnek is tűnhet. Viszont megadja azt a szerkezetet, melyre építve az ember igenis bővítheti az ismereteit és tovább építheti tórai ismereteit.
Ezt szeretném az alábbiakban röviden illusztrálni egy konkrét példával, a Szuká traktátus 3. misnáját felhasználva.
Nem titkolt célom ezzel az, hogy kedvet csináljak a potenciális érdeklődőknek, hogy ők is csatlakozzanak az új programhoz. Még nem késő! Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, azt kérem, hogy keressen fel bármelyik elérhetőségemen.
Esővédő lepel – alkalmatlan sátortető
„Ha leplet terített rá a napsütés miatt, vagy alá, a lehulló levelek miatt, vagy négy botra feszítette ki, akkor a sátor alkalmatlan.” (Misna, Szuká 1:3)
Az elvet, amiről ez a misna szól, valószínűleg mindenki ismeri, aki valaha ült már szukoti sátorban. A sátor legfontosabb része a szchách, vagyis a teteje, ami kizárólag természetes anyagból készülhet (talán a bambuszágak, valamint a nád a legjellemzőbb megoldás).
Amikor a sátorban ülünk, majdhogynem a szabad ég alatt – a Teremtő Gondviselése alatt – vagyunk, és ami elválaszt, az csak egy szükségszerűen jelentéktelen és múlandó, ugyanakkor természetben megtalálható anyag.
Ha viszont elkezd esni az eső, akkor a sátrat elhagyjuk. Sok sátorra ráerősítenek műanyagból, nylonból védőréteget, fóliát, ezt azonban csak azért teszik, hogy ne ázzon el a szchách, amit másnap használni szeretnének. A fólia alatt azonban nem ülhetünk, hiszen ezzel pontosan a sátorban ülés lényegi részét mulasztanánk el.
Legalábbis így tűnik a fenti misnából – első látásra.
(Érdekesség, hogy számunkra az eső a leggyakoribb olyan eset, amikor ennek a törvénynek gyakorlati jelentősége van, a Misna azonban ezt nem idézi, hanem csak a napsütés, valamint a lehulló levelek problémáját. Az első alkalom, amikor ezt a szabályt az esőhöz kapcsolva megtaláltam, az a Mágén Ávráhám (1635-1682) magyarázata volt (629:25).)
Rontani csak az tud, ami javítani is
Természetesen számos, jelentős Talmud magyarázó a Misna fenti sorait pontosan úgy érti, ahogyan mi, egyszerű olvasók, első olvasatra: ha esik az eső, akkor vonuljunk be a házba. A leplet kiteríthetjük, viszont ha kint eszünk, az pontosan ugyanannyit ér, mintha a saját otthonunk melegében ennénk.
(Szombaton vagy ünnepnapon azonban vigyázzunk arra, hogy legalább egy tefách, azaz 10 cm szélességben a lepel már legyen kiterítve, hogy ne hozzunk létre ezáltal újabb „sátortetőt”.)
Azonban nem ez az egyetlen lehetséges értelmezés. A Toszfot (1100-1328 között működő talmudi elemző iskola) komoly kérdést tesz fel, ami megkérdőjelezi ezt az egyszerű olvasatot:
„Ha a sátortető már a lepel kifeszítése előtt halachikusan megfelelő volt, akkor miért rontja el a lepel, ami kizárólag az emberek védelmét [és nem a sátortető kiegészítését] szolgálja? Miben különbözik ez a sátor díszeitől, amiről a Talmud írja, hogy nem rontják el a tető státuszát?” (Toszfot, Szuká 10a „pirész”)
E kérdés miatt a toszafisták arra a következtetésre jutnak, hogy a fent idézett misna valóban kizárólag olyan esetről szól, amikor a lepel nélkül a sátortető még alkalmatlan volt (például túlságosan csekély árnyékot vetett). Ez halachikus súlyt, jelentőséget ad a lepelnek, és emiatt képes arra, hogy a sátrat alkalmatlanná tegye.
Enélkül azonban – így a mi, esővédős példánkban is – a sátor a lepel kifeszítése után is tökéletes sátor marad, és az abban lakomázóknak semmi okuk nincsen arra, hogy ezt a sátrat otthagyják és bemenjenek enni.
Konklúzió: lepel alatt enni, áldás nélkül
A későbbi magyarázók, törvényhozók feladata az, hogy kielemezzék ezt a vitát, és áttekintsék az egyes oldalak pro és kontra érveit, valamint összegezzék azt, hogy a különböző rabbinikus autoritások mely értelmezés mellett teszik le a voksukat.
Ennek a folyamatnak a végeredménye az, hogy a mi nemzedékünkhöz legközelebb eső rabbinikus döntnökök (pl. Misna Berura 529:58, Áruch háSulchán 529:35) azt javasolják, hogy ha elered az eső, akkor továbbra is maradjunk kint, tegyük fel az esővédőt, és folytassuk ott az étkezést.
Ezáltal – legalábbis a Toszfot és a velük egyetértő vélemények szerint – továbbra is a sátorban evés micváját teljesítettük. Ha azonban a lakomát már az esőben, a lepel alatt kezdjük meg, akkor a „lésév bászuká” áldást ne mondjuk el, mivel az általános szabály az, hogy minden vitatott természetű áldás elmondásától tartózkodunk [száfék beráchot lehákél].
Ha valakivel mégis megtörténik, hogy Szukot ünnepén esik az eső, és ő inkább mégiscsak bent enne, akkor tanulmányozhatja Mose Feinstein rabbi erről szóló elemzését (Igrot Mose OC 5:43:4), mely szerint a kint étkezés „önként vállalt szigorítás”, és aki ezt valami miatt mégsem szeretné, annak van mire támaszkodnia.
Szinte minden misnát olvashatunk egyszerű, felszínes módon, vagy a felszín alá bepillantva, vitákra, véleményekre és mélységre lelhetünk.
Az első számú célunk az, hogy az alapvető információkat és ismereteket megszerezzük. Aki ezekkel rendelkezik, a Misna tanulmányozása azt sem engedi unatkozni. Mindezt úgy, hogy időben is rugalmasabb megoldást biztosít a Talmud alapos tanulmányozásánál.
A Misna további előnye az, hogy a befejezés is elérhetőbb közelségbe kerül a Talmud hosszú oldalainál, így segíthet kezdeti sikerélményt és lelkesedést szerezni a komolyabb vállalkozásokhoz.
Remélem, ezzel sikerült sokakban felkelteni az érdeklődést a Misna tanulmányozása iránt. Aki érzi magában a vállalkozó kedvet, azt kérem, hogy csatlakozzon, keressen fel, és fogunk igyekezni megtalálni a legmegfelelőbb megoldást!
Kepzelges.Dimayon.ezert lehelt ugralni elkepzelesek kozott. De valosag csak 1 van.1 meciut van. Azt semilyen kepzelges nem tudja felulmulni.a Teremto valosaganak jojat a kepzelgesinkel rontjuk ( ec tov ve ra) es nem tudjuk atelni, megelni a meciut jojat a info hiany miatt, a nem tiszta sziv miatt.es a szivunk kepzelgese ,jecerevel rajzoljuk , mejacrim a sok hulyeseget ami kering a verbe a damba es a dimayon kepzelgesbe el a legtobb ember.a hulye a szivenek kepzelgesenek sotetsegebe botorkal.(az utolso mondat jogdija David kiralye)