KÉRDÉS: Miért tanuljuk a Tórát? Miben különbözik egy Tórát tanuló ember élete [ben Torá] azétól, aki nem tanulmányozza rendszeresen?
VÁLASZ:
A Tóra az emberi lelkek tudománya.
Nem olyan értelemben, ahogyan a pszichológia, mert a pszichológia azt írja le, hogy hogyan gondolkodnak az emberek, mire hogyan reagálnak, hogyan tudnak rosszul működni (lelki betegségek), és ilyenkor mit lehet tenni velük.
Ezzel szemben a Tóra a lelkek különbözőségét képes kimutatni.
Azt, hogy az én, egyedi lelkem pontosan mennyiben más mint bárki másé, és miben, hogyan tér el.
Az emberi lélek nagyon finom teremtmény, szavakkal és kategóriákkal aligha írható le.
„Három dologban különbözik egymástól minden ember: hangjában, megjelenésében, és gondolkodásmódjában.” (Szanhedrin 38a)
A Tóra tanulása során ezek a különbségek kerülnek felszínre.
A magyarázatok erdeje
A Tórában törvények és történetek, erkölcsi mérték, szabályrendszerek, és filozófiai magyarázatok vannak leírva, és a tórai valamint a rabbinikus irodalom ezeket fejti ki – nagy részletességben.
Ez a kifejtési folyamat a Tóra átadásakor kezdődött – mely ezelőtt több mint háromezer évvel történt, éppen a közelgő Sávuot ünnepén –, és mindezidáig tart.
(Egyébként a világ történelmében egészen egyedülálló, hogy bármilyen könyv legyen, amit lehetséges ilyen hosszú időn keresztül, ennyi embernek, ekkora mélységben elemezni.)
Az emberek viszont különbözőek. Ezért aztán az értelmezéseik is szerteágazó, terebélyes erdőt alkotnak, ekkora történelmi távlatból szemlélve.
Az eredmény: az, aki a tórai magyarázatok erdejébe ma belép, egy óriási térképen lesz képes elhelyezni saját magát.
Az önismeret útja
Azt szokták mondani, hogy a Tóra tanulmányozása által az ember közelebb kerülhet a Teremtőjéhez. Mivel a Tóra a Teremtő bölcsessége, a Világ Teremtésének terve:
„Az Örökkévaló szerzett engem útjának kezdetén, ősi alkotások előtt. Öröktől fogva uralkodom, a kezdettől fogva.” (Mislé 8:22-23)
Fontos azonban, hogy ne érje csalódás az őszinte érdeklődőt. Ezért ne várjuk a Tóra tanulásától az „instant örömöt”, a felemelő spirituális élményt!
Azt viszont várhatjuk, hogy – kitartásunkat próbára téve – a Tóra elménket pallérozza, gondolatainkat és érzelmeinket inspirálja, megnyitja, és egyre gyakrabban vezet a megvilágosodás, kiszélesedő megértés, perspektíva élményéhez.
A Tóra valóban közelebb hoz az istenihez.
Azáltal, hogy először saját magunkhoz hoz közelebb.
Csak akkor tudok közeledni az Örökkévalóhoz, ha mindenekelőtt tisztába kerülök azzal, hogy pontosan ki is vagyok én. Persze, valamennyire mindannyian ismerjük magunkat, otthonosan mozgunk a saját bőrünkben, de
az, aki nem tanult Tórát, az még aligha tapasztalta meg azt, hogy mi a különleges a saját gondolkodásmódjában.
Azok a fantasztikus, talmudi viták
Aki már valaha is tanult Talmudot (melynek mélyreható tanulmányozása a Tóratanulás talán legfontosabb alappillére), az tanúsíthatja, hogy a legszembetűnőbb jellemzője: az egymással vitatkozó rabbik.
De miért is olyan fontos ez? Miért nem tudnak ezek a rabbik békességben meglenni egymás mellett?
A Talmud célja az, hogy megértse a Tórában leírt törvények minden lehetséges részletét és esetét. A Talmudban a rabbik azért törik magukat, gyűjtik össze az összes rendelkezésükre álló hagyományt és logikát, hogy ebből találják ki azt, hogy mi a zsidó ember teendője a legkülönbözőbb élethelyzetekben, a Tóra törvénye szerint. Ha ez egyértelmű, akkor azon a kérdésen nincs is vita.
Ha viszont van, akkor az igen mély dologra mutat rá.
Ahol ugyanis a talmudi rabbik vitatkoznak, ott valahol mindkét álláspontnak helye van. Ahogyan mondani szokták: „Ez is, az is, az élő Isten szavai” (Éruvin 13b).
Amikor vitát látok, abból tudom, hogy „szürke területre” értem, ahol nem lehetséges egyértelmű ítéletet megfogalmazni. Mindkét félnek megvan a maga igaza, a maga logikája.
A talmudi idők után az elemzés, az értelmezés nem állt meg, hanem nemzedékeken keresztül tovább folytatódott. A rabbinikus irodalom későbbi műveiben is újabb és újabb vitákat találunk.
Ezekből a vitákból rajzolódik ki az a bizonyos „térkép”, amin saját lelkünket, egyedi gondolkodásmódunkat fokozatosan megtanuljuk elhelyezni, ahogy egyre több és több Tórát tanulunk.
Ezek a későbbi viták nincsenek mindig kimondva. Például az is része ennek a képzeletbeli „térképnek”, hogy a Tórának egy-egy rejtélyes mondatát milyen irányban, milyen stílussal értelmezzük.
Amelyik irányvonalra, magyarázati módszerre jobban „rezonálunk”, az esik közel saját lelkünk gyökeréhez [sores nesámá].
Ezért érdemes nyitottnak lennünk minél többféle stílusú értelmezésre, hogy tórai felfedezőutunk eredményeként végül visszaérjünk – saját magunkhoz. A saját lelkivilágunkhoz legközelebb álló magyarázatokhoz.
KAPCSOLÓDÓ: A krakkói zsinagóga története, ami megment a „vallásos kiégéstől”
