„Kérdezünk és magyarázunk Peszách törvényeiről Peszách előtt harminc nappal.” (Peszáchim 6a, Sulchán Áruch OC 429:1)
Bölcseink előírják, hogy a Peszáchra való felkészülés – legalábbis gondolatban – már egy teljes hónappal Peszách előtt, Purim befejeztével azonnal kezdődjön meg.
Elsőre kissé meglepő lehet, hogy annak ellenére, hogy évről évre megüljük Peszách ünnepét, és az évek során már feltehetően szerzünk némi rutint, mégis, jelentős mennyiségű időt hagyunk arra, hogy átismételjük ezeket a témákat.
Ennek az lehet egy magyarázata, hogy Peszách törvényei igen szerteágazóak.
A mindennapi életben is gyakran előfordul, hogy alábecsüljük egy-egy feladat vagy téma nagyságát. Azt gondoljuk, hogy már százszor csináltunk ilyesmit, és megleszünk vele pillanatok alatt – azután pedig csalódnunk kell önmagunkban.
Mindez elkerülhető, ha „térképet” készítünk az adott témáról. Lássuk, hogy néz ki mindez Peszách ünnepe esetén!
Az alábbiakban felsoroljuk a legfőbb témákat, melyek közül előbb vagy utóbb mindegyik aktuális lesz az előttünk álló időszakban.
1. A kovászos (chomec) eltávolítása. Peszách előtt „kitakarítunk”, azaz kisöpörjük, kidobjuk az összes kovászos, megkelt ételt az otthonunkból. Különleges hangsúlyt fektetünk a konyhai eszközökre.
A korábbi nemzedékekben ilyenkor főleg a meglévő edényeket „kóserolták”, forró vízzel vagy éppen tűzzel, azért, hogy eltávolítsuk a benyelődött kovászos ízeket. A mai időkben legtöbben egyszerűen inkább peszáchi étkészletre váltanak, amit csak tudnak.
2. Chomec eladása. A Tóra nemcsak azt tiltja meg, hogy a chomecos ételeket Peszáchkor megegyük, hanem még azt is, hogy birtokoljuk. Ennek legtökéletesebb teljesítése természetesen az, ha megszabadulunk tőlük: elajándékozzuk (nem zsidóknak), kidobjuk, elégetjük, amiről pedig nem tudunk, arról egy formális nyilatkozat elmondása által lemondunk.
Ha ez valamiért nem lehetséges, például mert jelentős veszteséggel járna, vagy például boltok, éttermek esetén, akik használni szeretnék a chomecot az ünnep kimenetele után minél hamarabb, akkor „eladási szerződést” készítünk, melynek során minden chomecot a lakásunk egy kis részére gyűjtünk, és azt a részt eladjuk a nem zsidó vevőnek.
Ebben az esetben persze készen kell állnunk arra, hogy valóban meg is veszi. Ha nem jön érte, akkor fizetnie sem kell.
3. Elsőszülöttek böjtje. A Peszách ünnepét megelőző napon az elsőszülött férfiak böjtölnek, hogy megemlékezzenek a csodáról, hogy megmenekültek az Egyiptomban történt elsőszülöttek csapásától.
Kevesen tudják, hogy ez nemcsak az elsőszülöttekre vonatkozik, hanem azokra az apákra, akiknek elsőszülött fia még nem érte el a bár micvá kort, hogy böjtölhessen.
Ez az egyetlen olyan böjtünk, melyet szokás szijummal, azaz jellemzően egy talmudi traktátus befejezésével kiváltani. A közösség valamely tagja úgy időzíti, hogy éppen azon a napon fejezze be azt a talmudi traktátust, amit éppen tanul. Akik részt vesznek ezen az ünnepélyen, melyet általában a reggeli ima után szoktak megtartani, azoknak micve, hogy részt vegyenek az ahhoz kapcsolódó lakomán is. A nap további részében nem kell böjtölniük.
Ugyanakkor még a délelőtt folyamán megvan az az időpont, amikor utoljára ehetünk, ill. birtokolhatunk chomecos ételt. Maceszt viszont nem ehetünk aznap, egészen estig, hogy ezáltal is fokozzuk a széder esti maceszevés jelentőségét.
4. Széder este. Megemlékezünk az egyiptomi kivonulásról a Hagada elbeszélésével és a lakoma elfogyasztásával.
Közösségünkben idén az a javaslat merült fel, hogy a számos helyen elterjedt közösségi széder helyett ezúttal inkább hagyományosabb formában, otthon, családi körben tartsuk meg ezt a fontos ünnepet.
A javaslatot rabbiként támogattam, mivel Bölcseink is ebben a formában vezették be az ünnepet. Igaz, hogy a legutóbbi időkben kialakult az igény a közösségi széderekre, mivel a legtöbb egyszerű embernek egyedül nehezére esik megcsinálnia. Ezt az igényt igyekszünk kielégíteni a felkészítő tanulással (ld. alább), valamint az egyedülálló tagok családokhoz történő meghívásával.
5. Peszách különleges imái. Akárcsak minden más ünnepen, Peszáchkor is megemlítjük az esti imában a betoldásokat (máárávit), melyek az ünnep témájára íródott vallásos költemények. Ezek egyáltalán nem kötelezőek, de a magyarországi közösségekben hagyományuk van.
A Tóraolvasások is az ünnep témájához alkalmazkodnak, és az évkörben egyedülálló módon minden nap másik részt olvasunk (még a félünnepeket is beleértve).
Hálélt is mondunk az ünnep minden napján. Izrael földjén kívül az első két napon egész Hálélt mondunk, a többi napon fél Hálélt.
Különleges jelleget adnak számos jeles napunknak az ún. öt tekercs [chámés megilot], melyek közül Peszách félünnepének szombatján a Sir háSirimet [Énekek éneke] olvassuk fel.
Egy másik ének is jellemzi Peszách ünnepét: a Nádas tengeren való átvonulás után énekelt ének [Sirát HáJám], melynek csodálatos eseményéről Peszách 7. napján emlékezünk meg.
6. Jom Tov [ünnepnap] és Chol HáMoéd [félünnep]. Kétféle nap, amikor van munkatilalom, de annak szabályai eltérnek a szombatokon megszokottól. Sokan nem tudják, de félünnepen sincsen mindenféle munka megengedve. Ráadásul az egész év során csak két ünnepnek van félünnepe: Peszáchnak és Szukotnak.
7. Chomec Peszách után. Bölcseink azzal is igyekeznek minket ösztönözni a kovászos eltávolítására, hogy megtiltják annak a fogyasztását, használatát, eladását, amit esetleg – véletlenül vagy szándékosan – mégiscsak a birtokunkban hagytunk (és nem adtuk el.)
8. Omer számlálás. Peszách második estéjétől Sávuot ünnepéig számoljuk az omert. A Tóra előírja, hogy a két ünnepet számolással, várakozással és szellemi épüléssel kapcsoljuk össze.
Helyes ilyenkor nemcsak magának a számolásnak a szabályait átismételni, hanem az időszakhoz kapcsolódó gyászszokásoknak is, melyeket Rabbi Akiva tanítványai halálához kötnek Bölcseink.
