Koronavírus – vajon muszáj elhinnem?

„Inkább essünk az Örökkévaló kezébe, mert nagy az Ő irgalma” (Sámuel 2., 24:14)

Sokféle véleményt hallunk arról, hogy vajon az aktuális járvány, a koronavírus vajon jelent-e valóságos fenyegetettséget személyes életünkre nézve vagy sem. A legtöbben azzal igyekeznek nyugtatni magukat, hogy nem rosszabb ez sem a szokásos szezonális influenzajárványnál, amibe szintén sokan belehalnak (elsősorban idős, beteg emberek) – így jó esélyeink vannak arra, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül túléljük ezt is.

Tudománnyal és vallással egyaránt foglalkozó emberként (matematika MsC, fizika PhD, rabbinikus tanulmányok folyamatban) kötelességemnek érzem, hogy néhány fontos szempontot hozzátegyek e kérdés megfontolásához.

Egy kis matematika

Először is, az eddigi statisztikák egyértelműen elárulják, hogy ilyen járvány nem fordult elő eddigi életem során (1987-ben születtem). Két számmal jellemezhető egy járvány súlyossága. Az egyik, hogy mennyire fertőző, a másik, hogy mennyire halálos. Az előbbit úgy határozzák meg, hogy egy fertőzött egyén várhatóan (átlagosan) hány másik embert fog megfertőzni (ez a basic reproduction number). Az utóbbi a halálos áldozatok számának aránya a fertőzöttek körében (case fatality rate). Mindezek a statisztikák nyilvánosan hozzáférhetőek, egyszerűen elérhetőek, minden eddig nyilvántartott járvány esetére a Wikipédián keresztül.

Ami a fertőzésveszélyt illeti, a jelenlegi járvány becsült értéke 4,7 és 6,6 között van. Ezzel szemben a legutóbbi járvány, a madárinfluenza esetén ugyanez az érték 1,75 volt (a madárinfluenza halálos áldozatainak számát világszerte 203 000-re becsülik). Összehasonlításképpen, a világ eddigi legnagyobb járványa, az 1918-as spanyolnátha fertőzési értéke 2-3 körüli volt, és több mint 100 millió halálos áldozatot követelt.

Ezen statisztikák tükrében nem mondhatjuk, hogy a koronavírus fenyegetése kevésbé lenne halálos.

A spanyolnátha halálos áldozatainak aránya 2.5% volt, és a koronavírus eddigi áldozatait is 2-3% körülire becsülik. Összehasonlításképpen, a madárinfluenzánal ugyanez a szám 0.03%, míg a szokásos, szezonális influenza esetén kevesebb mint 0.01%. A koronavírus rövidebb ideje jelent meg, mint a SARS, MERS járványok teljes ideje, és a halálos áldozatok száma már magasabb.

Az igaz ugyan, hogy az eddigi statisztikák alapján a halálos áldozatok 90%-a 60 év feletti, de feltehetően a 60 éven aluliak sem szeretnének bekerülni a maradék 10%-ba. Teljes elterjedettség esetén ez azt jelenti, hogy ha a Földön 8 milliárd ember él, akkor a 160 millió áldozatból 144 millió lesz 60 évnél idősebb, és „csupán” 16 millió fiatalabb – amitől a Teremtő óvjon meg minket.

Hívők és hitetlenek a járvány idején

Az tehát igaz, hogy még ha el is kapjuk a vírust (ami sok szakértő szerint nem különösebben látszik elkerülhetőnek), még mindig van 97-98% esélyünk, hogy életben maradjunk. Már csak emiatt sem a pánik a helyes reakció a betegség hírére. Egy Istenben hívő ember részéről azonban nem lehetséges, hogy ezen a ponton véget érjen a kérdés tárgyalása.

Az orvosok mindezidáig nem ismernek gyógymódot, sem megelőzést, így teljesen a Teremtő kezében vagyunk. A 2-3%-os halálozási esély, noha elsőre nem látszik rajta, jelent olyan mértékű életveszélyt, amibe legtöbben még soha életünkben nem kerültünk. Amikor pedig egy hívő ember életveszélyben van, akkor az egyetlen értelmezhető reakció az, hogy az Örökkévalóhoz kiált, hogy mentse meg a bajtól és a szenvedéstől, őt, családját, ismerőseit, és lehetőleg minél több embert, az egész világon.

Például, ha valakinek 500 ismerőse van a Facebookon, és a járvány végigvonul a világon, akkor ezeknek 2-3%-ától, 10-15 ismerősétől sajnos bizonyosan végleg meg kell válnia. Igaz, hogy a koronavírust jó eséllyel túl lehet élni – de semmiképpen nem lenne jó hozzáállás félvállról venni.

Érthető ugyan az a természetes emberi érzés, amivel mindenki szeretné megnyugtatni magát, és megőrzni a higgadtságát, és emiatt olyan magyarázatokat mondani, hogy ezeket csak a média terjeszti, a veszély el van túlozva, még nincs is annyi halott, és lehet, hogy amúgy is nagy részük idős, egyébként sem volt sok ideje hátra. Ez utóbbi már csak azért is túlzás, mert a szezonális influenzához képest – ami elsősorban azokat veszélyezteti, akiknek különösen gyenge az immunrendszere – 20-30-szor nagyobb halálozási rátát mutat a koronavírus.

De mindezzel együtt, ezek a gondolatok teljesen érthetőek egy ateista ember részéről, akinek tényleg az az egyetlen szempontja van, hogy saját magát és környezetét megnyugtassa.

A hívő viszont megengedheti magának azt a luxust, hogy ne dugja a fejét a homokba,

és szembenézzen azzal, hogy nem más, mint az őt megteremtő és az őróla gondoskodó Isten az, aki ezt a jelet küldi neki, azért, hogy elszámoljon cselekedeteivel, mélyebben elgondolkodjon azon, hogy miért is fontos, hogy életben maradjon, és őszinte imával Őhozzá forduljon.

Megelőzés – a cselekvés kötelessége

Alapszabály a zsidó hitben, hogy csak akkor van jogunk a Világ Urának a segítségét kérni, ha mi magunk megtettük azt, ami tőlünk elvárható. A magyar mondás, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít” természetesen nem azt jelenti, hogy csak annyi segítséget kaphatunk Istentől, amennyit mi magunknak megteszünk – ez az istentagadással lenne egyenértékű. Hanem azt, hogy nem illendő a Királytól (sőt, még a barátainktól sem) olyasmit kérni, amivel mi magunk nem vagyunk hajlandóak foglalkozni.

Ezért ezekben az időkben minden józan ember kötelessége, hogy kövesse az orvosok javaslatait, (hasonlóan, ahogyan a Talmud bölcsei is követték koruk orvostudományának fejlődését, és elfogadták döntéseiket). A mostani koronavírus megelőzése érdekében a következő irányelveket kell mindnyájunknak szem előtt tartani:

  • Minden alkalommal mossunk kezet, amikor a mosdót használtuk, vagy látjuk, hogy nem tiszta.
  • Étkezés előtt, valamint orrfújás, tüsszentés, köhögés után is mossunk kezet.
  • Legalább 20 másodpercig, szappannal és vízzel mossuk meg a kezeinket.
  • Ha valamiért nincs lehetőségünk vízzel és szappannal kezet mosni, gondoskodjunk legalább 60%-os alkoholtartalmú kézfertőtlenítőről.
  • Ha csak lehetséges, kerüljük a szemek, orr, száj mosatlan kézzel való érintését.

(forrás: Wikipédia / CDC / WHO)

Mindez persze nem kevés extra időt igényel, de ha tudjuk, hogy valóságos veszélytől menekülhetünk meg ezáltal, akkor egészen másképpen állunk hozzá. Már csak emiatt is fontos, hogy őszintén szembenézzünk a számokkal, és máskorra halasszuk az általánosan uralkodó szkepticizmus szellemét.

A Talmud leírja, hogy amikor Salamon király elrendelte a rituális kézmosás törvényét a zsidó nép számára (a szombati éruv rendeletével együtt), akkor egy égi hang jött ki, és azt mondta:

„Fiam, ha bölcs a szíved, az én szívem is, én is örvendezek” (Példabeszédek 23:15, Sábát 14b).

Köztudott történelmi tény, hogy túl a rituális fontosságon, a tisztasággal kapcsolatos törvényeinknek köszönhetően a középkori járványoknak is kevesebb volt a zsidó áldozata. A Teremtő megsegíti és megjutalmazza azt, aki betartja a törvényeket – akár az Ő Tórájának törvényeiről, akár a társadalmi együttélés és tudomány, egészség tanulságairól van szó.

Nincsen garancia

Amikor azonban minden tőlünk telhetőt megtettünk, nem marad más, mint bízni a Teremtőben. Ne mondjuk, hogy minket nem érint a vírus, mert gyakran mosunk kezet, mert erős a szervezetünk, vagy mert hamarosan megtalálják a vakcinát, és fejlett országban élünk. Ne az orvosokban, emberekben, és ne is a saját erőfeszítéseinkben higgyünk, mert ha hajlandóak vagyunk, most a saját szemeinkkel láthatjuk, hogy mindez semmi a Teremtő nagysága előtt. Hiszen ha akarja, saját kezével választhatja ki, döntheti el, hogy ki megy, és ki marad.

Még abban se higgyünk, hogy mi nem eshetünk áldozatul, mert „jó emberek” vagyunk, vagy nagy érdemeink vannak, mert a Teremtő ítélkezésébe nincsen belelátásunk. Néha éppen azt akarja korábban magához szólítani, aki „jó ember”. Lehet, hogy valóban vannak érdemeink, sőt, az is lehet, hogy éppen emiatt jár nekünk azonnal a túlvilági jutalom. Vagy azt akarja, hogy még azelőtt hagyjuk el ezt a világot, hogy cselekedeteink rosszabb irányba fordulnak.

Azon a szinten, ahová a mikroszkópoknak már nincsen belátásuk, ahová az ember szeme és megértése nem képes elérni, ott van lehetősége az Örökkévalónak arra, hogy azt tegyen, amit csak jónak lát.

Nyilvánvaló, a természet rendjével ellentétes csodákat ugyan nem tapasztalunk manapság, de amikor senki sem látja, akkor semmi sem tarthatja vissza a Gondviselés kezét attól, hogy pontosan azt és azzal tegye, amit Ő helyesnek tart. Az egyedüli gyógymód ilyenkor csak az lehet, ha közvetlenül Őhozzá fordulunk.

Purim – Eszter elrejtőzik

A hamarosan közeledő Purim ünnepének fő témája is éppen ez. Amikor a zsidó nép megtudta Hámán gonosz tervét, hogy minden zsidót el akar pusztítani, megértették, hogy az Örökkévalótól van ez az ítélet, és hozzá fordultak mindnyájan. Három napig böjtöltek, tesuvát [megtérést] csináltak bűneikből, és a Teremtő irgalmáért fohászkodtak. Őszinte igyekezetüket siker koronázta, és a Teremtő nagy és csodálatos megmenekülést hozott el a számukra.

Eszter könyvében nem szerepel a Teremtő Neve. Ez is mutatja, hogy az Örökkévaló akkor is velünk van, amikor nem látható, azaz el van rejtve a jelenléte. A Talmud azt kérdezi: hol találjuk meg Esztert a Tórában (Chulin 139b)? „És én rejtve rejteni fogom [hásztér ászátir] arcomat azon a napon.” (Mózes 5., 31:18) Maga az Eszter név jelentése héberül maga is „elrejtés”. És valóban: „Nem mondta el Eszter népét és származását, mert Mordecháj megparancsolta neki, hogy ne mondja el.” (Eszter 2:10) A könyv fő témája tehát az elrejtett arc.

(Az a szokás sem lehet véletlen, hogy ilyenkor álarcot, maszkot öltenek az ünneplők, utalván ezzel az ünnep fő témájára. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy minden más nép hasonló szokásának gyökerében is ez áll, amit ők is ugyanebben az időszakban szoktak ünnepelni.)

Most, hogy előttünk áll az 5780. év Purim ünnepe, újra az a feladatunk, hogy felfedezzük az Örökkévalót, aki a természeti jelenségek mögött elrejtőzik. Ugyanakkor, annak, aki nem becsukott szemmel jár a világban, nem eshet nehezére, hogy felfedezze az isteni bölcsességet az előttünk lezajló folyamatokban. Maga a vírus működése is egy csoda: egy szál, ami kizárólag géneket tartalmaz, egy hosszú programkódot, ami képes beépülni az emberi szervezetbe, és a saját sokszorosítására beprogramozni azt.

Mindez a gének „véletlen” módosulásai által jönnek létre, a tudomány által megjósolhatatlan módon. És semmilyen gyógyszer nem tudja meggyógyítani mindezidáig, kizárólag az immunrendszer, vagyis a Teremtő által alkotott, összetett, bonyolult mechanizmus, amit az emberek tudománya csak a legnagyobb odafigyeléssel képes egyáltalán követni és megérteni. De az, hogy ezeket a szent és mély folyamatokat akár csak reprodukálni tudjuk – és akkor a kitalálásukról, megtervezésükről még nem is beszéltünk –, még csak a közelében sem vagyunk.

És mindez miért? Kizárólag azért, hogy újra felismerjük a Teremtőt, és visszatérjünk Őhozzá.

„Nem jön katasztrófa a világra másért, kizárólag a zsidó nép [megtérése] miatt, ahogyan a próféta mondja: Népeket pusztítottam el, tornyaikak lettek pusztasággá […] azt mondtam: bár engem félnének, vennének tanulságot.” (Jevámot 63a, Cfánjá 3:6 alapján)

Ima és irgalom

Ha valaha is éreztünk magunkban olyan vágyat, jó gondolatot, hogy mély kapcsolatot alakítsunk ki Teremtőnkkel az imáinkon keresztül, akkor aligha lehet a mostaninál alkalmasabb pillanatot találni erre. Az Árizál úgy magyarázta (Tikuné Zohár 57b alapján), hogy amikor a Tóra az engesztelés napjáról ír [jom kipurim], azt úgy is lehet olvasni, hogy jom kePurim. Vagyis hogy Jom Kipur majdnem annyira szent nap, mint Purim! Nem azt mondta, hogy Purim napjának a szentsége csak egy kevéssel marad alatta Jom Kipurénak, a zsidó év talán legszentebb napjának – ami önmagában is elég nagy újdonság lett volna –, hanem pontosan fordítva.

Arra viszont mindenképpen rávilágított ezzel a mondásával, hogy a látszólag perzsa eredetű Purim szónak, és így az ünnepnek is, a tórai héber nyelvben mélyebb gyökerét találhatjuk meg. A vidám, önfeledt Purim ünnepe mélyén komolyság és a Teremtőhöz való megtérés, mély és bensőséges ima ereje rejtőzik. A fentiek fényében talán jobban érthetjük, hogy miért: mivel Mordecháj és Eszter idején is pontosan ez volt a lényeg. A megtérés és az ima volt a cél, ami végső soron elhozta a megmenekülést. Ami pedig újabb erőt és lelkesedést, purimi örömöt adott a zsidóknak, amivel immár szeretetből, és nemcsak félelemből tudták szolgálni a Teremtőt.

Ha nem félünk attól, hogy szembenézzünk a veszély valóságosságával, ezáltal közel kerülhetünk a Teremtőhöz, ha őszinte, megtört szívvel Őhozzá kiáltunk, és könyörgünk, saját életünkért és szeretteink életéért.

Újabb értelemre és mélységre lelhetünk az imákban, a dicséretekben, amik az Ő nagyságáról szólnak, és arról, hogy egyedül Ő képes arra, hogy gyógyulást hozzon, hogy meggyógyítsa a betegeket.

Egyébként sem lehetséges az, hogy állandó félelemben éljünk, és mindi arra gondoljunk, hogy a Teremtő bármikor magához szólíthat minket (noha ez igaz). Mégis, az egészséges hozzáállás az, ha alapvetően a világ rendje szerint éljük az életünket, de időről-időre, amikor a pillanat alkalmas arra – mint például a mostani alkalom –, alaposabb számvetést tartunk lelkivilágunkkal.

Egy másik fontos terület, ahol jelentős előrelépést érhetünk el ebben az időszakban – ezáltal jóra fordítva a minket érő félelmetes fenyegettetést – az az, ahogyan embertársainkhoz viszonyulunk. Előfordulhat, hogy rossznak, hibásnak gondoljuk őket, és nehezünkre esik a jó oldalukat szemlélni, mert a hiányosságaikat sokkal élesebben látjuk. Ez azt jelenti, hogy erősebben működik bennünk a din [ítélet] tulajdonsága, mint a ráchámim [irgalmasság].

Most viszont, hogy tudatába kerülünk annak, hogy nekünk magunknak is nagy szükségünk van az isteni irgalomra, és megérthetjük azt is, hogy nem állnánk meg a tiszta, szigorú ítélkezés mértéke szerint, ha a mi cselekedeteink kerülnének mérlegre, könnyebben fedezhetjük fel másoknak is a jó oldalát. Eszünkbe juthat Jób könyvének félelmetes tanítása:

„Mi az ember, hogy érdemesülhessen [az ítéletben]? És vajon asszony szülöttje, hogy igazzá lehessen? Íme, az Ő szentjeiben sem bízik, és az egek sem érdemesülnek a szemeiben!” (Jób 15:14-15)

A Talmud szavai viszont megvigasztalnak és kiutat mutathatnak nekünk ebben az időben:

„Mindenki, aki irgalmat gyakorol a teremtményekkel, irgalmat gyakorolnak vele az égből. És mindenki, aki nem gyakorol irgalmat a teremtményekkel, azzal nem fognak irgalmat gyakorolni az égből.” (Sábát 151b)