A főpap különleges mellvértje „elárulta” az Örökkévaló legnagyobb titkait. De nem akárkinek.
Kategória: Elmélkedések
Mindnyájan ismerünk jó és rossz gyerekeket. Vajon ők is a saját szabad választásuk által lettek olyanná, amilyenek? Saul, Dávid, Jákob, Észáv példái, Talmud Jomá 22b, Vilnai Gáon, R. Cádok HáKohén alapján.
A vallásos zsidóság számára a mindennapjainkat meghatározó törvény a Tóra. A Tóra szűkebb értelemben Mózes öt könyvét jelenti, mely része a keresztény Bibliában is megtalálható Ószövetségnek (melyre a zsidóságban úgy hivatkozunk, mint Tanach, vagy: a héber Biblia).
A Tórát, a mózesi törvényeket, a Bibliában megtalálható leírás alapján Mózes kapta meg az Örökkévalótól. Aki a Biblia igazságában hisz, annak aligha lehet kétsége a mózesi törvények autentikus eredetével kapcsolatban (anélkül, hogy komolyabb önellentmondásba keveredne).
Az Örökkévaló számos, különböző formában megnyilatkozik teremtményei számára, különböző módokon vezeti, irányítja a világát. Szinte minden ilyen vezetési mód azonban két fő „összetevő” kombinációjából áll: irgalmasság és ítélkezés.
Az irgalmasságnak többféle változata van: kegyelmesség, szeretet, adakozás. Az ítéletnek is vannak változatai, például: büntetés, elszámolás, alaposság, törvényesség.
Nemrég fejeződött be Szukot, vagyis a Sátrak ünnepe. Ilyenkor hagyományosan a Salamon király bölcsességeit és élettapasztalatát összegző Kohelet könyvét olvassuk. Ennek végén első látásra meglepő észrevételt találhatunk:
„[…] vigyázzál, fiam: a sok könyv írásának nincsen vége, és a túlságos tanulmányozásuk elfárasztja a testet.” (12:12)