Én erre mindig azt szoktam válaszolni, ami a Nagyfuvaros utcai zsinagógának a homlokzatára ki van írva: „A házam imádság házának neveztetik minden nép számára.” (Ézsaiás 56:7)
Aztán rájöttem, hogy tévedek. Ugyanis ez a mondat jövő időben van ragozva. Amikor majd eljön a messiási kor, akkor majd az Örökkévalónak a házában tényleg minden nép imádkozhat. Ez persze nem jelenti azt, hogy most ne jöhetnének.
A gyakorlat az, hogy természetesen szabad jönni. Helyes, ha az ember szól erről, amikor először érkezik. Én is igyekszem bemutatkozni, amikor új arcot látok. Noha kicsit szégyellős vagyok megkérdezni, hogy „ne tessék haragudni, zsidónak tetszik lenni?”
A zsidó ima fontos része ugyanis a minjen (tíz zsidó férfi). Bizonyos imarészeket nem mondhatunk addig, amíg ennyi nem gyűlt össze. Márcsak emiatt is fontos tudnia a rabbinak, hogy ki számít zsidónak.
Ebből a szempontból zsidó férfi az, akinek az anyukája zsidó, és természetesen az anyukája akkor zsidó, ha az ő anyukája zsidó. Vagy ha felvette a zsidó vallást, azaz betért.
Ez azért érdekes, mert találkoztam olyannal, aki mondta, hogy ő nem zsidó, csak az anyukájának az anyukája. Ez nem így működik. A zsidóság a Tóra szerint nem öndefiníció, hanem megadott szabály alapján döntünk.
Más szempontból is fontos ezt tudni. Például szombaton zsidót nem dolgoztathatunk. Szokták mondani, hogy „nem vagyok vallásos” – akkor se lehet őt dolgoztatni. És ha nem zsidó, akkor lehet dolgoztatni? Néha. Igen is, meg nem is. Nincs egy egyértelmű válasz erre.
Van egy hosszú lista, hogy mi számít olyan komoly szükségletnek, hogy felfüggesztjük amiatt a rabbinikus tilalmát a nemzsidó dolgoztatásának. Tórai tilalom van a szolgára. Régi időben voltak szolgák, és a szolgának pihennie kellett szombaton. Modern időben szolgák nincsenek, de vannak dolgozók. A dolgozó viszont nem szolga. Fizetést kap és független entitás. De az, hogy őt szombaton szabad kérni egy munkára, az bizony attól függ, hogy milyen a munka természete. Arról a rabbit kell kérdezni.
